Gyermek és Serdülő Rendelés
A gyermek és serdülő rendelésen a következő esetekben fordulhat hozzám:
- nevelési tanácsadás
- magatartási és beilleszkedési problémák
- teljesítményben és tanulásban jelentkező zavarok
- pszichés alapú koncentrációs zavarok
- szorongás
- alvási és evési problémák
- társas kapcsolat nehézségei
- lelki eredetű testi tünetek (éjszakai bepisilés, krónikus székrekedés, széklet-visszatartási problémák, fejfájás, hasfájás, dadogás, körömrágás, fáradékonyság)
Gyermekekkel folytatott munkám során nagy hangsúlyt fektetek a szülőkkel való konzultációra. A gyermekeket nem a családi rendszertől elkülönülve, hanem annak szerves részeként kezelem. Éppen ezért a gyermekekkel folytatott egyéni foglalkozásokat sűrűn követik a szülőkkel való konzultációk. A konzultációk során a szülővel közösen próbáljuk megérteni, hogy van e olyan elem a családi vagy tágabb kapcsolati rendszerben, ami a gyermek problémáinak megjelenéséhez vezetett és a problémát a jelenben is folyamatosan fenntartja. Közösen próbáljuk megérteni a gyermekben zajló folyamatokat és megtalálni a megoldást a gyermek megsegítésére, tüneteinek, viselkedési és érzelmi nehézségeinek feloldására.
Amennyiben a vezető tünet testi jellegű, a pszichológiai vizsgálat megkezdését minden esetben szakorvosi vizsgálatnak szükséges megelőznie annak érdekében, hogy ki tudjuk zárni a tünetek hátterében levő szervi okokat, illetve pontos képet kapjunk a szervi zavar szerepének mértékéről a tünet megjelenésében és fenntartásában.
Mi történik a bejelentkezés után?
Az első találkozás egyik vagy mindkét szülővel történik egyelőre még a gyermek bevonása nélkül. Ezen az alkalmon lehetőség nyílik a probléma és a fejlődéstörténet átbeszélésére. A szülőket meg szoktam kérni arra, hogy erre az alkalomra hozzák el magukkal a gyermekről készült összes korábbi szakvéleményt, zárójelentést, hiszen ezek fontos információval tudnak szolgálni a jelen probléma esetében is. Az első alkalom végére szükséges, hogy egyfajta munkahipotézist tudjunk kialakítani a szülővel közösen a probléma kialakulásának okairól.
A szülőkkel való konzultáció után következik az úgynevezett diagnosztikus fázis, mikor a gyermekkel négyszemközt találkozok. Ez a szakasz 3-4 ülésből áll. Ekkor történik a gyermekkel való megismerkedés és a diagnózis felállítása projektív teszteken, rajzos feladatokon, megfigyelésen keresztül. Majd ezután ismét találkozom a szülővel, megosztom vele a diagnosztikus szakasz megfigyeléseit és eredményeit és javaslatot teszek a további munkára vonatkozóan. Ez a javaslat sokféle lehet a probléma jellegétől függően.
A javaslatoknak általában csak egy része irányul a gyermekre. Van olyan helyzet, hogy a gyermekkel való munka helyett inkább a szülő számára kínálok fel konzultációs lehetőséget. És akad olyan szituáció is, hogy a problémát nem lehet megfelelően kezelni az általam felkínált keretek között. Ilyen eset például amikor egy gyermeknek inkább csoportos készségfejlesztésre vagy terápiára van szüksége fejlődése megfelelő megtámogatásához, vagy inkább fejlesztőpedagógiai foglalkozások segítenék elő fejlődését. Ilyenkor a probléma megfelelő átbeszélése után a gyermeket és szüleit a megfelelő szakemberhez irányítom tovább.
Mi történik a gyermekekkel való foglalkozások során?
A gyermekekkel és felnőttekkel való pszichológiai munka alapvető különbsége az, hogy míg a felnőttekkel főként a verbális kommunikáción keresztül dolgozunk, a gyermekek alapvető nyelve a játék, a mozgás, a non-verbális önkifejezés világa. Természetesen felnőttek részére is léteznek non-verbális terápiák (mozgás és táncterápia, zene terápia, stb.) ám az egyéni rendeléseken mégis csak a verbális hangsúlyú terápiák dominálnak.
Egy gyermek a rendelőbe lépve nem fog részletes beszámolóba kezdeni tünetei milyenségéről és aktuális lelki állapotáról. Nem fogja elmesélni nekünk szavakkal saját fejlődéstörténetét, a családban zajló kapcsolati történéseket és azt, hogy mindez hogyan hat rá. Jó esetben meg tudja nevezni alap érzelmeit, de sokszor ehhez a képességhez is túl kicsi még. Beszéd helyett viszont mozog, játszik, fest, rajzol, így fejezi ki azt, hogy mi lakozik a lelkében, mi foglalkoztatja, hol találhatók a feszültségei és azok milyen mértékűek. A pszichológus ehhez a non verbális kommunikációhoz kapcsolódik, hol szavakkal, hol játékkal. Az elfogadó, negatív következményektől mentes, megtartó légkörben a gyermek problémái felszínre kerülnek. Ezeket aztán – a gyermek fejlettségi szintjétől függő komplexitással – meg lehet beszélni vele, vagy a játékhoz kapcsolódva a játékon keresztül lehet rá választ adni. A gyermekpszichológus tehát a gyermek nyelvét megérte és azon keresztül kommunikálva teremt egy olyan teret ahol a szorongások és konfliktusok feldolgozhatóvá válnak.
A folyamat során felszínre kerülnek és megszelídülnek az elfojtott és szorongást okozó tudattartalmak. A diffúzan gomolygó, szorongást okozó érzések nevet kapnak és ezáltal kezelhetővé válnak. A gyermek érzelmi és önszabályozó készségeket tanul meg és gyakorol be és mindez oda vezet, hogy jobban kezdi el érteni és ezáltal hatékonyabban tudja szabályozni önmagát.
Sokszor előfordul az a helyzet is, hogy a gyermeket hozzák el a foglalkozásokra, mert ő produkál tüneteket, ám a szülőkkel való beszélgetések során hamar kiderül, hogy a gyermek jól-létét csakis a szülőkkel való foglalkozásokon keresztül, vagy az egész család bevonásával érhetjük el. Ilyenkor a gyermek tünetét a szülőpár vagy az egész család működésében beállt zavar okozza, tehát nem a gyerek működésében van a hiba, ő csak reagál az őt körülvevő megbetegítő hatásokra. Ezekben az esetekben szülő konzultációval dolgozok tovább, illetve ahol a konzultációs munka nem elégséges, pár és család terápiába irányítom a családot.
Szülőkonzultáció
Szülőkonzultációt mind a gyermek és serdülő terápiákkal párhuzamosan, mind önállóan lehet végezni. A hozott probléma jellegétől függ, hogy a szülővel való konzultáció mellett a gyermekkel is foglalkozunk e vagy csak a szülővel folytatunk segítő beszélgetéseket.
Fontos szem előtt tartanunk, hogy bár sok esetben a gyermek hordozza a tüneteket (éjszakai bevizelés, szorongás, iskolai teljesítmény és beilleszkedési problémák, stb.) a tünet megszüntetésének kulcsa nem (csak) a gyermekkel való terápiás kezelésben, hanem a szülővel való konzultációkon keresztül a szülő megsegítésében rejlik.
Ezekben az esetekben a szülő viselkedés és érzelmi változása hozza el a várva várt javulást a gyermek érzelmi életében.
A szülő konzultációkon általában az anya, ideális esetben mind két szülő részt vesz. A szülő konzultációk gyakorisága a probléma jellegétől és mélységétől függ. Szerencsés esetben elég 2-4 alkalommal konzultálni a szülőkkel, de akad olyan eset is, amikor egy hosszabb, akár 10 alkalmas folyamatra is szerződnünk kell a megfelelő eredmény elérése érdekében
Szülőkonzultációk a legváltozatosabb élethelyzetekben illetve a család életében bekövetkező, nehezen kezelhető változásokkor válhatnak szükségessé.
Példaként megemlítek egy-két igen gyakori konzultációs témát, hozzátéve, hogy a témák tartalma rendkívüli sokszínű és sokféle lehet:
- Válás
- Kistestvér születése
- Haláleset a családban
- Az első gyermek születése és az anyává válás folyamatának nehézségei
- A szülő krónikus betegségének vagy pszichés problémáinak hatása a gyermek fejlődésére
- Egy konkrét nevelési kérdésre való válasz keresése
- Tartósan fennálló konfliktusok a szülők között
- Bármilyen változás a család életében, mely megterheli a család összes tagját (költözés, munkanélküliség, anyagi helyzetben bekövetkező drasztikus változás, stb.)
- Örökbefogadás és az ebből adódó speciális kérdések
A szülő konzultációkat tapasztalatom szerint a szülők örömmel fogadják és szívesen járnak el az ülésekre. A gyermekek körüli és családi nehézségek szakemberrel való megbeszélése megnyugtatóan hat, hiszen segítséget jelent számukra. A szülő megnyugvása, megfelelő helyzetmegértése és a szülői szerepben való megerősödése a gyermekre adott adekvátabb válaszokon keresztül pozitív hatást gyakorol a gyermek érzelmi életére, ami a gyermek tüneteiben javulást eredményezhet.
Egy hosszabb konzultációs folyamat végén a szülővel közösen eljuthatunk arra a következtetésre is, hogy a családi vagy szülői rendszerben olyan problémák vannak, melyek a konzultációnál mélyebb foglalkozást igényelnek. Ilyenkor a szülőpárt pár vagy családterápiába esetleg egyéni terápiába irányítom.